Ghost

"Drágám, amikor boldog vagy ne törődj azzal, hogy meddig tart. Minden percét élvezd ki, s közben ne gondolkodj. Különben sosem leszel igazán boldog, hisz mint egy sötét felhő mindig ott lebeg majd a boldog idő vége. Ne gondolkodj, csak légy boldog." 

Szívem a torkomban dobogott. A lift csigalassúsággal vánszorgott újra a nyolcadik emeletre. Mint fogságban tartott vadállat úgy szabadultam ki belőle az ajtók nyitódása után. Leszegett fejjel rohantam miközben csak arra tudtam gondolni, hogy hogyan is fogok én egy ekkora sztárhoz bekéredzkedni.
 Deluxe lakosztály. Kezemet kínzó lassúsággal emeltem fel és kopogtam. Volna. Az ajtó nyitódott és nos...életemben először éreztem azt a bizonyos "valakikaparjonössze" érzést természetesen a lehető legrosszabb helyzetben. Próbáltam nem elveszni smaragzöld szemeiben, göndör barna hajában és tökéletes ámde meglepett mosolyában. Szinte meg sem hallottam mély hangját, de időben sikerült feleszmélnem tökéletességéből.
-Szia szellem!-köszöntött.
-Khm..izé-semmi értelmeset nem tudtam kinyögni. Gyerünk Lara! Szedd össze magad!-Jó estét Mr. Styles!-önöztem bár úgy sejtettem velem egykorú.
-Furcsa, hogy magázódsz. Mindegy. A szokásosat?
-Tessék?
-Jajj ne csináld már. Egyszer találkozol velem és nem kérsz képet, puszit, ölelést és autogrammot? Mármint nem nagyképűségből, de ez..fura.
-Nem rajongó vagyok. Elszöktem otthonról és itt bújtam el. Nyugodtan szólhatsz a biztonsági őrőknek, nekem már mindegy, de a levelemet szeretném visszakapni.
-Aha. Szóval nem rajongó vagy. Persze. Biztos azért szöktél el otthonról mert vernek. Igazam van?-gyúnyosan beszélt. Idegesített tamáskodása.
-Véletlenül pont igazad van.
-Figyelj! Nekem nincs időm erre. Pihenni szeretnék. Hazudj annak akinek tudsz-vágta be az orrom előtt az ajtót.
-FOGD MÁR FEL, HOGY NEM HAZUDOK! OLYAN FURCSA AZ, HOGY VALAKI NEM RAJONG ÉRTED? FURCSA, HOGY VALAKIT  VERNEK OTTHON, CSAK AZÉRT MERT VELED NEM TETTÉK EZT?-nem bírtan. Térdre zuhantam és zokogtam. Anya és titokzatos levelének hiánya, az összes lelki illetve fizikai sebem felszakadása mérhetetlen fájdalmat okozott. Zokogtam, képtelen voltam abbahagyni.
-Sajnálom. Nem akartam. Bocsánat. Kérlek! Nyugodj meg!-ismeretlen Styles szemei aggodalommal teli csillogtak. Erős karjaival felemelt és bevitt a lakosztályba. Innentől képszakadás.

Csak lassan mertem kinyitni szemeimet. A hirtelen világosság nyögésre kényszerített. Szemeimet visszacsuktam, vissza akartam menni a boldog álomvilágba. Elegem volt bonyolult életemből.
-Jó reggelt!-köszöntött egy mosolygós, mély hang.
-Hagyjáááál!-nyögtem. Várjunk csak...Jézusom! A hirtelen felismerés miszerint én a tökéletes Mr. Styles lakosztályának egy ágyában fekszek, s ez a tökéletes idegen épp most szólt hozzám villámcsapásként ért. Olyannyira, hogy a hirtelen tett fordulattól leestem.-Áuu.
Hangos nevetést hallottam, de amit valami értelmes mondatot is kinyögtem elhallgatott. Hát igen. Az "Önnek is Mr. Styles-nak ereje van.
-Megtennéd, hogy tegezel Ghost?
-Ez a név meg honnan jött? Kérésed számomra parancs, de nem ártana tudnom hozzá a neved.
-Te vagy a titokzatos szellem-mosolygott-Egyébként Harry.
-Ohh. Akkor Harry ha gondolod szólíts csak Ghost-nak de a nevem Lara.
-Rendben. Kérsz kávét? Van ruhád? Szeretnél fürdeni?
-Te tényleg sztár vagy?
-Én kérdeztem előbb.
-Az én kérdésem lényegesebb.
-Jó érv. Nos, igen. Mondhatom magam sztárnak. De erről majd később. Most pakolj ki.
-Pakoljak ki?
-Igen. Szeretném, ha itt maradnál.
-Ezt mivel érdemeltem ki?-nem értettem. Egy sztár azt mondja, hogy szeretné, hogy itt maradjak. Ilyen a legmerészebb álmaiban sem történt..És mégis meddig?
-Megbántottalak. Kíváncsi vagyok a múltadra. Az okok ezek. S, hogy meddig? Nos nem tudom. Talán egy hónap, talán egy év, talán egy évtized.
-Értem.-hazudtam. De nem volt számomra lényeges ez a kérdés. A boldogságot élvezni kell, s nem törődni azzal, hogy meddig tart.
-Most válaszolnál az ÉN kérdéseimre?
-Nem.-toltam ki nyelvem. Furcsa mód hamar feloldódtam mellette.
-Biztos?
Bólintottam. Csikizni kezdett, mellyel könnyes nevetést csikart ki belőlem.
-Nagyon pimasz vagy tudod-e? Most Styles bácsi megbüntet.
Csak csikizett csikizett és csikizett. Fuldokoltam, röhögtem és gondtalannak éreztem magam. Boldog, felszabadult voltam. Hihetetlen, boldog és ijesztő volt. Ijesztő volt, hogy egy fiú ezt tudja velem tenni.