Ghost

"Drágám, amikor boldog vagy ne törődj azzal, hogy meddig tart. Minden percét élvezd ki, s közben ne gondolkodj. Különben sosem leszel igazán boldog, hisz mint egy sötét felhő mindig ott lebeg majd a boldog idő vége. Ne gondolkodj, csak légy boldog." 

Szívem a torkomban dobogott. A lift csigalassúsággal vánszorgott újra a nyolcadik emeletre. Mint fogságban tartott vadállat úgy szabadultam ki belőle az ajtók nyitódása után. Leszegett fejjel rohantam miközben csak arra tudtam gondolni, hogy hogyan is fogok én egy ekkora sztárhoz bekéredzkedni.
 Deluxe lakosztály. Kezemet kínzó lassúsággal emeltem fel és kopogtam. Volna. Az ajtó nyitódott és nos...életemben először éreztem azt a bizonyos "valakikaparjonössze" érzést természetesen a lehető legrosszabb helyzetben. Próbáltam nem elveszni smaragzöld szemeiben, göndör barna hajában és tökéletes ámde meglepett mosolyában. Szinte meg sem hallottam mély hangját, de időben sikerült feleszmélnem tökéletességéből.
-Szia szellem!-köszöntött.
-Khm..izé-semmi értelmeset nem tudtam kinyögni. Gyerünk Lara! Szedd össze magad!-Jó estét Mr. Styles!-önöztem bár úgy sejtettem velem egykorú.
-Furcsa, hogy magázódsz. Mindegy. A szokásosat?
-Tessék?
-Jajj ne csináld már. Egyszer találkozol velem és nem kérsz képet, puszit, ölelést és autogrammot? Mármint nem nagyképűségből, de ez..fura.
-Nem rajongó vagyok. Elszöktem otthonról és itt bújtam el. Nyugodtan szólhatsz a biztonsági őrőknek, nekem már mindegy, de a levelemet szeretném visszakapni.
-Aha. Szóval nem rajongó vagy. Persze. Biztos azért szöktél el otthonról mert vernek. Igazam van?-gyúnyosan beszélt. Idegesített tamáskodása.
-Véletlenül pont igazad van.
-Figyelj! Nekem nincs időm erre. Pihenni szeretnék. Hazudj annak akinek tudsz-vágta be az orrom előtt az ajtót.
-FOGD MÁR FEL, HOGY NEM HAZUDOK! OLYAN FURCSA AZ, HOGY VALAKI NEM RAJONG ÉRTED? FURCSA, HOGY VALAKIT  VERNEK OTTHON, CSAK AZÉRT MERT VELED NEM TETTÉK EZT?-nem bírtan. Térdre zuhantam és zokogtam. Anya és titokzatos levelének hiánya, az összes lelki illetve fizikai sebem felszakadása mérhetetlen fájdalmat okozott. Zokogtam, képtelen voltam abbahagyni.
-Sajnálom. Nem akartam. Bocsánat. Kérlek! Nyugodj meg!-ismeretlen Styles szemei aggodalommal teli csillogtak. Erős karjaival felemelt és bevitt a lakosztályba. Innentől képszakadás.

Csak lassan mertem kinyitni szemeimet. A hirtelen világosság nyögésre kényszerített. Szemeimet visszacsuktam, vissza akartam menni a boldog álomvilágba. Elegem volt bonyolult életemből.
-Jó reggelt!-köszöntött egy mosolygós, mély hang.
-Hagyjáááál!-nyögtem. Várjunk csak...Jézusom! A hirtelen felismerés miszerint én a tökéletes Mr. Styles lakosztályának egy ágyában fekszek, s ez a tökéletes idegen épp most szólt hozzám villámcsapásként ért. Olyannyira, hogy a hirtelen tett fordulattól leestem.-Áuu.
Hangos nevetést hallottam, de amit valami értelmes mondatot is kinyögtem elhallgatott. Hát igen. Az "Önnek is Mr. Styles-nak ereje van.
-Megtennéd, hogy tegezel Ghost?
-Ez a név meg honnan jött? Kérésed számomra parancs, de nem ártana tudnom hozzá a neved.
-Te vagy a titokzatos szellem-mosolygott-Egyébként Harry.
-Ohh. Akkor Harry ha gondolod szólíts csak Ghost-nak de a nevem Lara.
-Rendben. Kérsz kávét? Van ruhád? Szeretnél fürdeni?
-Te tényleg sztár vagy?
-Én kérdeztem előbb.
-Az én kérdésem lényegesebb.
-Jó érv. Nos, igen. Mondhatom magam sztárnak. De erről majd később. Most pakolj ki.
-Pakoljak ki?
-Igen. Szeretném, ha itt maradnál.
-Ezt mivel érdemeltem ki?-nem értettem. Egy sztár azt mondja, hogy szeretné, hogy itt maradjak. Ilyen a legmerészebb álmaiban sem történt..És mégis meddig?
-Megbántottalak. Kíváncsi vagyok a múltadra. Az okok ezek. S, hogy meddig? Nos nem tudom. Talán egy hónap, talán egy év, talán egy évtized.
-Értem.-hazudtam. De nem volt számomra lényeges ez a kérdés. A boldogságot élvezni kell, s nem törődni azzal, hogy meddig tart.
-Most válaszolnál az ÉN kérdéseimre?
-Nem.-toltam ki nyelvem. Furcsa mód hamar feloldódtam mellette.
-Biztos?
Bólintottam. Csikizni kezdett, mellyel könnyes nevetést csikart ki belőlem.
-Nagyon pimasz vagy tudod-e? Most Styles bácsi megbüntet.
Csak csikizett csikizett és csikizett. Fuldokoltam, röhögtem és gondtalannak éreztem magam. Boldog, felszabadult voltam. Hihetetlen, boldog és ijesztő volt. Ijesztő volt, hogy egy fiú ezt tudja velem tenni.

Hát. Mondhatjátok, hogy hazudok de...

Szia! (Talán már csak egy ember kacsint néha rá blogra..) A helyzet az, hogy megint beütött a krach. Mint mindig mikor blogolásba kezdek, és van ötletem, és szép a desing és boldog vagyok, hogy na! most tudok írni és talán néhány olvasó is lesz. Nos..nem tudok írni. A számítógépem talán 8 éves azonban folyton valami baja lesz. Megint. A monitor bejelentkezésnél megáll és semmi nem történik. Esetleg ha valaki tudja, hogy mi a baja örülnék ha megosztaná velem. Aztán. Még csak hetedikes vagyok (gondolom látszik, hogy nincs túl nagy szókincsem meg ilyenek, de mielőtt esetleg ki lennétek akadva, hogy milyen kis pisis vagyok üzenem mindenkinek, hogy ti is voltatok 12/13 éves hetedikesek.) és bejött 4 új tantárgy. Az egyiket a tesitanárom/osztályfőnököm tartja, és minden órán felelés vagy röpke. A másik a föci. Imádom a tanárt aki tartja, de én szerintem hülye vagyok a földrajzhoz. Itthon fel tudom magamnak mondani a röpkébe meg teljesen összekeverem. A kémia talán megy, a fizikát pedig értem vagy ha nem akkor apu segít. Szóval ebből az egészből csak annyit a fontos: sokat kell tanulnom, mert nem a legsz@rabb gimibe szeretnék menni illetve, hogy jobban menjen a tanulás egyébként is eltiltottam magam a géptől (bár most nem is működik ugye..).
Ez a blog most szünetel, és szünetelni is fog egy ideig, de nem törlöm. Majd ha jobban belerázódom a tanulásba akkor folytatom. Szóval...jah. Nem hiszem, hogy bárkinek is tetszett volna ez a blog, de nekem már három fejezet után a szívemhez nőtt. Nem vagyok egy nagy író, de az írás megnyugtat egyelőre nem tudom, hogy most mivel fogom pótolni. Majd meglátom.  Szóval légy/legyetek jó(k).:)
xx, Lara.
 PS.: Azért írtam ennyit mert anyu laptopjáról szöktem fel.

Ehh.

Hát. Azt kell mondanom, hogy 1000000% nem lesz rész ma sem. Ugyanis bloggerinátok betegen és lázasan fekszik, nulla életkedvvel, de biológiát azért tanul, hisz nem szabad lemaradni ha állatorvosok akarunk lenni.
Nővérem mindjárt jön, és olvas egy kis Micimackót mert az jó. De vasárnap van, és visszamegy a koleszba, nem lesz ki felolvasson, szóval még a Százholdas Pagony lakói sem lesznek, hogy kevésbé legyen unalmas a több órás fekvés. Írni megpróbáltam, de az valami katasztrófa lett, szóval hagytam is. Holnap már lesz doki, majd ad valami spéci gyógyszert, meggyógyulok és jön a rész..de addig is..
xx, Lara

3. rész

  Sziasztook! :D Megjöttem. vagyis a rész. Azért nem tegnap hoztam, mert nem volt időm vasárnap megírni, ugyanis felelni akartam bioszból, kémiából meg irodalomból. Addig kell amíg könnyű és kevés az anyag. :D Szóval itt a részt .Igazábóóóóóóóóól mééég miiiindiiig húúúúúzoooom az időt. :D köszönöm a kommenttet Angéla:)-nak. Ezer puszi, és kitartás a sulihoz. 
xx, Lara 
Na igen.. ennyi szerencse után nyilvánvaló, hogy pont most nem lesz szerencsém. Természetesen valami befolyásos egoista emberke érkezik.  Halkan nyílik a fürdő ajtaja. Rendben. Az van a legmesszebb. Van időm kiszökni. Boldogan pattanok ki az ágyból, és én hülye megpróbálom szépen elrendezgetni.
  Saját szemeim, gyönyörű smaragdzöld szemekkel találkoznak. Az ütő megáll bennem. Tátogni kezdem, hogy ne sikíts, de segíts. Talán nem érti vagy nem akarja érteni. Mérgesen nézem, ahogy a mellettem lévő hálószobába invitálja be a tulajdonos, és mézes-mázos hangon kérdezi meg tőle, ezredszerre is, hogy biztos nem kér-e valami. Gondolatban ordítom vissza, hogy de Mr. Styles-nak szüksége van egy jó adag segítőkészségre. Fújtatva lopódzok ki a szobából, egyre nehezebbnek tűnő bőröndömet magamhoz szorítva. Nesztelenül nyitódik majd csukódik a bejárati ajtó.
 A folyosó kivilágítva, mindenhol éberen figyelő hatalmas biztonságiak. Szuper. Itt valaki nagy ember van. nem is tudom, hogy hol. Akaratlanul is gúnyos mosoly szökik arcomra. észbe kapva természetes mosolyt próbálok az arcomra erőltetni, sikertelenül. Nyilvánvalóan.
Természetesen ennek a csodálatos állatfajnak nagyon jó érzéke van ahhoz, hogy kiszúrjanak egy oda nem illő dolgot, a rájuk bízott terepen. Márpedig egy kócos és zilált lány nem nevezhető szokványosnak egy ilyen hotelben. Őrült csattogással rohanok a legközelebbi lifthez, miközben hallom az utánam dobogó cipőtalpakat.  Idegesen nyomkodni kezdem az "ajtó bezárása" gombot. Mikor még idejártunk nyaralni soha nem értem fel... Nigga tesónak nem sikerül bejutnia, de szinte látom rohanó alakját a másik lifthez.
Halk pittyenés jelzi, hogy leértem. Eszeveszetten csapkodni kezdem a legnagyobb számot, tehát a nyolcast, hogy ne tudjon megtalálni az üldözőm, s az csak órákkal az eset után jutott az eszembe, hogy tulajdonképpen én akkor visszamentem oda, ahonnan jöttem. A Deluxe-ból épp akkor jött ki a tulajdonos, és pont ebbe a liftbe tartott. Belépett, fújt egyet, és mosolyogva kezdett kíváncsiskodni.
-Üdvözlöm. A hotel vendége?
-Igen. Már kijelentkeztem, de sajnos a szobában hagytam az őőőő..izéémet.
-Tessék?
-Igen. A szobába hagytam a telefontöltőmet.
-Ohh. Hát igen a mai világban telefon nélkül, már nem lehet mozdulni sem. És mint tudjuk, a telefonhoz a tartozik egy töltő is.
Igen-igen-már kezdtem a pokolba kívánni ezt a faszit, de ő is ezt tette volna, ha tudja, hogy épp most szöktem ki a legnevesebb hotel legjobb szállodájából, ahova úgy szöktem be egy nyitott ablakon keresztül. De nem tudta, így tovább folytatta a csevejt, miközben leértünk a hatodikra.
-Képzelje. Valaki beszökhetett a Deluxe lakosztályunkba, és elhagyott egy levelet. A fiatalember aki az új vendég határozottan megkért, hogy ne vigyem el, maradjon nála. Maga érti ezt?
-Nem, de tudja. Fiatalság bolondság-nevetgéltem miközben bőgve futottam volna vissza a lakosztályba, hogy elhozzam a legfontosabb dolgot a nyomorult életemből.
-Hát maga sem panaszkodhat kor-ügyileg.
-Ohh. Köszönöm. A lift miért ilyen lassú?-kérdeztem én a beszélgetés alatt először.
-Láttak egy alakot. Talán 18 éves fruska lehetett. A folyóson rohangászott, és egy liftbe rohant be. Az őrök szerint zaklatott volt. Talán egy őrült directioner volt. Pokolba velük.
-Directioner?-ajkam furcsán formálta a szót- Az mi?
-Nem hallott még róluk? Ideje felmennie valami weblapra. Tele van velük minden. Nekem most mennem kell, tudja elég sok a dolgom. Örültem a találkozásnak.-köszönt udvariasan, majd elviharzott.
  Gondolkodás nélkül nyomtam meg újra a nyolcas gombot. Szükségem van a levélre. Az életem árán is meg kell szereznem.

Hali! :)

Hy! :D A következő rész vasárnap/hétfő körül jön, és ez szerintem így is marad. Hetente csak egy rész lesz, mivel nekem is tanulnom kell illetve zeneiskolába készülnöm.:) Az első részhez érkezett komikat köszönöm takacs anna-nak és Angéla:)-nak. nagyon jól estek. Azt pedig maximálisan megértem, hogy a második részhez nem kaptam, hisz tényleg nagyon rossz lett.

xx, Lara

2. rész

Hali! Nos nagyon sajnálom, hogy ilyen sz** részt hoztam, de nem tudtam jobbat. :| A részt tegnap akartam feltenni mivel ugye nyár utolsó napja meg minden, de természetesen megkaptuk az értesítést, hogy nem lesz net, ugyanis valamit kell csinálni az antennákkal meg minden izével. Aztán délután ötre elvileg megjött, de akkor mi már Sitkére voltunk indulóban a Rockfesztiválra. Szóval sorry, és jó olvasást ehhez a borzalomhoz! :D

                                                                                                                                           xx, Lara
  Hányingert keltő borzalmas bűzre ébredtem. Torkomat ismeretlen ujjak szorították. Rémülten pattantak ki a szemeim, s szám szinte velük együtt formálódott sikolyra. Az ujjak tulajdonosa egy fogatlan, büdös, egy füllel rendelkező ősz hajú férfi volt, kinek jobb volt nem belenézni zavarodott szemeibe. Ruháján kétes eredetű foltok éktelenkedtek, szakadt cipőjéből kilógott üszkös lábujja. Csontsovány volt, de meglepően erős. Eszelős tekintete az enyémet  kereste, s miután megtalálta foglyának tekintette. Volt valami furcsa kíváncsiság bennem iránta, de rögtön elmúlt miután mocskos ujját belenyomta számba. Adrenalin áradt szét a testemben, és ellöktem magamtól. Artikulátlanul ordított egyet, és újra támadásba lendült. Erősen megrúgtam, és csak arra tudtam gondolni, hogy neki már úgyis mindegy, ő nem egy kedves idős úr.

 Kitéptem az idő közben elkobzott borítékom a kezéből, és rohanni kezdtem. Lábaim rettentően fájtak ugyanis körülbelül háromnegyed órája futottam megállás nélkül. Eszemmel tudtam, hogy már nem lehet a nyomomban, de képtelen voltam megállni. Magamtól. Hangosan csattantam a bezárt újságosbódéval a King's Road-on. Úgy éreztem, hogy teljes csend van bár szívem zakatolt,  a sofőrök pedig idegesen püfölték a dudát, mintha ezzel segíteni lehetne a hétfő reggeli dugón. Úgy néztem körbe, mint aki csak pár napja költözött Londonba, de még véletlenül sem hasonlítottam egy 18 éve itt élő lakosra. Az emberek rezzenéstelen arccal sétáltak el mellettem. Igen. Angolok. Nem tudom, hogy mi kéne ahhoz, hogy kihozd őket a sodrukból. Bőröndöm megszűnt zörögni, helyette tartalmát kihányva feküdt mellettem. Szuper. Kifulladva és fáradtan álltam fel, s pakoltam össze. Összespórolt telefonom pittyegett a zsebembe. Fölnéztem, s előkotortam kilyukadt farmerem zsebéből. Egy naptári értesítés jött. Ma van a szülinapom. Ez a 8 betű ismét könnyeket csalt a szemembe. Születésnap. Ezer éve nem volt. Rég nem voltak ajándékok, torták és ünneplő család. Ez az ünnep már nem is volt az. Elfelejtettem, hogy ilyen közel van a 19. egyforma mégis kissé keserűbb nap az életemben.
 Tudtam, hogy a mai napom nem vesztegethetem el úgy mint a tegnapit hiába van 19. szülinapom, és valami jobb helyet kell keresnem ahol aludhatok. Már 2 órája jártam az utcákat valami jó helyet keresve, de nem volt semmi.
 Őrült ötlet jutott az eszembe, ahogy megálltam egy öt csillagos hotel előtt. Az egyetlen melynek elején indák futottak végig. Mérlegeltem, majd leültem a kapuban, várva a takaró sötétséget.
                                                                   ***
Mikor már semmi forgalom nem volt, lassan felálltam, és megnéztem, hogy mely szobák lehetnek üresek. Kicsivel később már tudtam. Mikor még igazi család voltunk gyakran jártunk ide, szóval pontosan tudtam, hogy én most pont a Deluxe lakosztályba próbálok bejutni. Hál' Isten a bejárati ajtó nyitva volt, a recepción, pedig mindenki szunyókált. Hívtam a liftet, majd hangtalanul begurítottam a bőröndöm a gépezet pedig a segítségemmel elindult a 8. emeletre. Jómagam ismét az utcán kötöttem ki, és lassan elkezdtem mászni ablaktól ablakig. Jogos a kérdés, hogy miért nem mentem lifttel, de a folyosón járőrözés volt, és nem lett volna szerencsés, ha találkozom valakivel. Felértem az egyetlen nyitott ablakig, és szerencsémre a szoba tényleg üres volt. Halkan beugrottam, és ellopóztam az ajtóig. Zilált hajamból kitéptem egy hullámcsatot, majd megbuheráltam a zárat. Halk kattanással nyílt, és én már kint is voltam a folyosón ahol láttam elmenni a járőröző hátát. Miután megbizonyosodtam, hogy biztosan nem lát kinyitottam a liftet, melyben ott volt a még korábban berakott bőröndöm. Torkomban dobogó szívvel visszafutottam a lakosztályba amit vissza is "kulcsoltam". Fáradtan estem be az első hálószobába amit láttam, majd már félálomban estem bele az egyik ágyba. Halkan hortyogva és sírva aludtam el.
  Szívem egy pillanatra megszűnt dobogni mikor meghallottam a kulcszörgést, és egy bariton férfihangot.
   -Mr. Styles, íme a lakosztálya, ha megfelel. Körbevezetem, ha kéri. Ez itt a Deluxe lakosztály, hotelünk legjobbja. Remélem megfelel az Ön elvárásainak. Nos, óhajtja, hogy körbevezessem?
Elaléltam volna ettől hangtól normális esetben, de egy olyan lakosztály egyik hálójában feküdni, amibe én elvileg nem is vagyok cseppet sem nevezhető normális esetnek. Reménykedtem, hogy ez az ismeretlen Styles nemet mond, de mielőtt elmondhattam volna egy miatyánkot, már hallottam is a választ.
 -Igen, ha nem baj. Az előtér gyönyörű, de kíváncsi vagyok a többi részére is.

:) Ki szereti a verseket? :D

Nos, ajánlanék egy blogot azoknak akik szeretik a verseket. A lány lassan 15 éves lesz, és ismerem. (najóatestvérem) Körülbelül egy éves lesz a blog, de nincs sok olvasója, és megígértem Emmának, hogy segítek neki beindítani. :) Néhány vers elég depressziós vagy szomorú hangulatú, mivel elég sok szar dolog van/volt az életében, amiket versekkel és zongorával dolgoz fel. :) Szóval akkor itt a blog: http://emmamesebolt.blogspot.hu/

U.I.: A rész szombat/vasárnap körül jön. :)
                                                                                                                           xx, Lara