Hali! Nos nagyon sajnálom, hogy ilyen sz** részt hoztam, de nem tudtam jobbat. :| A részt tegnap akartam feltenni mivel ugye nyár utolsó napja meg minden, de természetesen megkaptuk az értesítést, hogy nem lesz net, ugyanis valamit kell csinálni az antennákkal meg minden izével. Aztán délután ötre elvileg megjött, de akkor mi már Sitkére voltunk indulóban a Rockfesztiválra. Szóval sorry, és jó olvasást ehhez a borzalomhoz! :D
xx, Lara
Hányingert keltő borzalmas bűzre ébredtem. Torkomat ismeretlen ujjak szorították. Rémülten pattantak ki a szemeim, s szám szinte velük együtt formálódott sikolyra. Az ujjak tulajdonosa egy fogatlan, büdös, egy füllel rendelkező ősz hajú férfi volt, kinek jobb volt nem belenézni zavarodott szemeibe. Ruháján kétes eredetű foltok éktelenkedtek, szakadt cipőjéből kilógott üszkös lábujja. Csontsovány volt, de meglepően erős. Eszelős tekintete az enyémet kereste, s miután megtalálta foglyának tekintette. Volt valami furcsa kíváncsiság bennem iránta, de rögtön elmúlt miután mocskos ujját belenyomta számba. Adrenalin áradt szét a testemben, és ellöktem magamtól. Artikulátlanul ordított egyet, és újra támadásba lendült. Erősen megrúgtam, és csak arra tudtam gondolni, hogy neki már úgyis mindegy, ő nem egy kedves idős úr.
Kitéptem az idő közben elkobzott borítékom a kezéből, és rohanni kezdtem. Lábaim rettentően fájtak ugyanis körülbelül háromnegyed órája futottam megállás nélkül. Eszemmel tudtam, hogy már nem lehet a nyomomban, de képtelen voltam megállni. Magamtól. Hangosan csattantam a bezárt újságosbódéval a King's Road-on. Úgy éreztem, hogy teljes csend van bár szívem zakatolt, a sofőrök pedig idegesen püfölték a dudát, mintha ezzel segíteni lehetne a hétfő reggeli dugón. Úgy néztem körbe, mint aki csak pár napja költözött Londonba, de még véletlenül sem hasonlítottam egy 18 éve itt élő lakosra. Az emberek rezzenéstelen arccal sétáltak el mellettem. Igen. Angolok. Nem tudom, hogy mi kéne ahhoz, hogy kihozd őket a sodrukból. Bőröndöm megszűnt zörögni, helyette tartalmát kihányva feküdt mellettem. Szuper. Kifulladva és fáradtan álltam fel, s pakoltam össze. Összespórolt telefonom pittyegett a zsebembe. Fölnéztem, s előkotortam kilyukadt farmerem zsebéből. Egy naptári értesítés jött. Ma van a szülinapom. Ez a 8 betű ismét könnyeket csalt a szemembe. Születésnap. Ezer éve nem volt. Rég nem voltak ajándékok, torták és ünneplő család. Ez az ünnep már nem is volt az. Elfelejtettem, hogy ilyen közel van a 19. egyforma mégis kissé keserűbb nap az életemben.
Tudtam, hogy a mai napom nem vesztegethetem el úgy mint a tegnapit hiába van 19. szülinapom, és valami jobb helyet kell keresnem ahol aludhatok. Már 2 órája jártam az utcákat valami jó helyet keresve, de nem volt semmi.
Őrült ötlet jutott az eszembe, ahogy megálltam egy öt csillagos hotel előtt. Az egyetlen melynek elején indák futottak végig. Mérlegeltem, majd leültem a kapuban, várva a takaró sötétséget.
***
Mikor már semmi forgalom nem volt, lassan felálltam, és megnéztem, hogy mely szobák lehetnek üresek. Kicsivel később már tudtam. Mikor még igazi család voltunk gyakran jártunk ide, szóval pontosan tudtam, hogy én most pont a Deluxe lakosztályba próbálok bejutni. Hál' Isten a bejárati ajtó nyitva volt, a recepción, pedig mindenki szunyókált. Hívtam a liftet, majd hangtalanul begurítottam a bőröndöm a gépezet pedig a segítségemmel elindult a 8. emeletre. Jómagam ismét az utcán kötöttem ki, és lassan elkezdtem mászni ablaktól ablakig. Jogos a kérdés, hogy miért nem mentem lifttel, de a folyosón járőrözés volt, és nem lett volna szerencsés, ha találkozom valakivel. Felértem az egyetlen nyitott ablakig, és szerencsémre a szoba tényleg üres volt. Halkan beugrottam, és ellopóztam az ajtóig. Zilált hajamból kitéptem egy hullámcsatot, majd megbuheráltam a zárat. Halk kattanással nyílt, és én már kint is voltam a folyosón ahol láttam elmenni a járőröző hátát. Miután megbizonyosodtam, hogy biztosan nem lát kinyitottam a liftet, melyben ott volt a még korábban berakott bőröndöm. Torkomban dobogó szívvel visszafutottam a lakosztályba amit vissza is "kulcsoltam". Fáradtan estem be az első hálószobába amit láttam, majd már félálomban estem bele az egyik ágyba. Halkan hortyogva és sírva aludtam el.
Szívem egy pillanatra megszűnt dobogni mikor meghallottam a kulcszörgést, és egy bariton férfihangot.
-Mr. Styles, íme a lakosztálya, ha megfelel. Körbevezetem, ha kéri. Ez itt a Deluxe lakosztály, hotelünk legjobbja. Remélem megfelel az Ön elvárásainak. Nos, óhajtja, hogy körbevezessem?
Elaléltam volna ettől hangtól normális esetben, de egy olyan lakosztály egyik hálójában feküdni, amibe én elvileg nem is vagyok cseppet sem nevezhető normális esetnek. Reménykedtem, hogy ez az ismeretlen Styles nemet mond, de mielőtt elmondhattam volna egy miatyánkot, már hallottam is a választ.
-Igen, ha nem baj. Az előtér gyönyörű, de kíváncsi vagyok a többi részére is.
Tudtam, hogy a mai napom nem vesztegethetem el úgy mint a tegnapit hiába van 19. szülinapom, és valami jobb helyet kell keresnem ahol aludhatok. Már 2 órája jártam az utcákat valami jó helyet keresve, de nem volt semmi.
Őrült ötlet jutott az eszembe, ahogy megálltam egy öt csillagos hotel előtt. Az egyetlen melynek elején indák futottak végig. Mérlegeltem, majd leültem a kapuban, várva a takaró sötétséget.
***
Mikor már semmi forgalom nem volt, lassan felálltam, és megnéztem, hogy mely szobák lehetnek üresek. Kicsivel később már tudtam. Mikor még igazi család voltunk gyakran jártunk ide, szóval pontosan tudtam, hogy én most pont a Deluxe lakosztályba próbálok bejutni. Hál' Isten a bejárati ajtó nyitva volt, a recepción, pedig mindenki szunyókált. Hívtam a liftet, majd hangtalanul begurítottam a bőröndöm a gépezet pedig a segítségemmel elindult a 8. emeletre. Jómagam ismét az utcán kötöttem ki, és lassan elkezdtem mászni ablaktól ablakig. Jogos a kérdés, hogy miért nem mentem lifttel, de a folyosón járőrözés volt, és nem lett volna szerencsés, ha találkozom valakivel. Felértem az egyetlen nyitott ablakig, és szerencsémre a szoba tényleg üres volt. Halkan beugrottam, és ellopóztam az ajtóig. Zilált hajamból kitéptem egy hullámcsatot, majd megbuheráltam a zárat. Halk kattanással nyílt, és én már kint is voltam a folyosón ahol láttam elmenni a járőröző hátát. Miután megbizonyosodtam, hogy biztosan nem lát kinyitottam a liftet, melyben ott volt a még korábban berakott bőröndöm. Torkomban dobogó szívvel visszafutottam a lakosztályba amit vissza is "kulcsoltam". Fáradtan estem be az első hálószobába amit láttam, majd már félálomban estem bele az egyik ágyba. Halkan hortyogva és sírva aludtam el.
Szívem egy pillanatra megszűnt dobogni mikor meghallottam a kulcszörgést, és egy bariton férfihangot.
-Mr. Styles, íme a lakosztálya, ha megfelel. Körbevezetem, ha kéri. Ez itt a Deluxe lakosztály, hotelünk legjobbja. Remélem megfelel az Ön elvárásainak. Nos, óhajtja, hogy körbevezessem?
Elaléltam volna ettől hangtól normális esetben, de egy olyan lakosztály egyik hálójában feküdni, amibe én elvileg nem is vagyok cseppet sem nevezhető normális esetnek. Reménykedtem, hogy ez az ismeretlen Styles nemet mond, de mielőtt elmondhattam volna egy miatyánkot, már hallottam is a választ.
-Igen, ha nem baj. Az előtér gyönyörű, de kíváncsi vagyok a többi részére is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése